 |
 |
A „Ragadj tollat!” Kárpát – medencei versírópályázat 2010.
Versíró alsó tagozatos mesterkurzus 2010. - díjazottjai
Ragadj tollat döntő – Alsó tagozatosok
I. helyezett
Turnyánszki Eszter
(Miskolc)
Kalandozás a múltban
Nagy kalandban volt részem ma,
Elmentünk a múzeumfaluba.
Régi korok tárgyait láttam,
Mesterségek sorjáztak egy házban.
A kemencében sült a kalácska,
A huszárnak ékes, piros volt ruhája.
Szerelmes legények tükrös szívet vettek,
Galambjuknak adták, s ezzel szívet nyertek.
Lengyel Lajos kalapos,
Egy kalapja se volt lapos.
Suszter műhelyében pislákolt a lámpa,
szerencsére még a kaptafáját látta.
Kékfestő műhelyben színesek a kelmék,
Merítik a vásznat, a festék tengerkék.
Borbély és fényképész összefognak gyorsan.
A borbély csinosít, a masina kattan.
Megfakult fényképek mesélnek a múltról
A kép örök emlék egy boldog családról.
Jó volt a múltban kalandozni csendben.
A sok régi eszköz beszélt néma nyelven.
Máskor is eljövök, hisz sokat tanultam
Megismerkedtem, milyen volt a múltam.
II. helyezett
Kiss Rebeka
(Szentendre)
A Skanzen egy régi házában jártam,
Szúette asztalt, székeket, rokkát láttam.
Eszembe villant rég meghalt dédanyám,
Ki laptop helyett tartott asztalán.
Boldogan élte le hosszú szép életét,
Pedig esténként sosem nézte a TV-t.
Neki nem a net, a telefon adott örömet,
Helyette tisztességgel nevelt négy gyereket.
Esténként családjának sokat mesélt,
Nehéz és szép pillanatokat is megélt.
Sokat dolgozott, kapált, vetett,
S közben elringatta a síró gyereket.
Ha öreg, kopott fényképet látok én,
Eszembe jut a mosoly kék szemén.
Nyoma sincs gondnak, bánatnak, búnak,
S szavai mindig eszembe jutnak:
„Emlékezzünk a régmúlt időkre,
Olyan az, mint fának a gyökere.
Ha múltunk, gyökerünk, emlékünk nem lenne,
semmi lenne az ember élete!”
III. helyezett
Fridrik Dorka
(Miskolc)
Barangolás a múltban
Mezítlábasan a forró nyárban
A nyíregyházi múzeumban jártam.
Kerítés vesszőből, száraz kapu tárva.
Ez Somogyi Tibor szüleinek háza.
Tágas a porta, a fű frissen kaszálva,
Résnyire az ajtó, a verőce zárva.
Pitar közepében pendelyes kéményke,
Vidám pillantással kacsintgat az égre.
A tiszta szobában szendereg a rokka,
Hosszú idő óta nincsen neki dolga.
Százesztendős álmát, oly régen alussza,
mint Csipke Rózsika, kit megszúrt orsója.
Rezzenés, nesz nincsen, mégis beszél minden
ebben a múltunk akárcsak egy filmben.
Az apró ablakon nem jön be meleg,
de az ember szívét eltölti szeretet.
A csöppnyi gyermeket a bölcső ringatta,
Egy régi fényképen mosolyog az apja.
A szövőszék szőtte a kelmét, s az álmokat.
A múzeum őrzi a csodás titkokat.
III. helyezett
Léner Fanni
(Miskolc)
Beszél a múlt
Van nekem egy barna mackóm,
Igen régi, álmot hozó.
Múltról mesél két gomb szeme
Róla szól most ez a rege.
Üknagyapám vásárolta
Dédanyámnak karácsonyra.
Vigasztalta nagymamámat,
Vidította anyukámat.
Jóban vagyok én is vele;
Bármily kopott a külseje.
Reggelente vidámságot,
Éjszakára nyugalmat hoz.
A különdíjasok:
Kovács Barbara
(Szajol)
A Múzeumfaluban jártam
A Múzeumfaluban jártam
Hol furcsa dolgokat láttam.
A cipész műhelybe is bepillantottam,
És nagyon elcsodálkoztam.
Sámlin ült a vén cipész,
S szinte hallottam énekét.
Miközben dalolgatott,
A szerszámmal dolgozott.
Szurkos cérna tűjében,
Kis csizma a kezében.
Sámfán már a kiscipő,
Gyorsan koptatja a vevő.
E kiscipő el nem szakad,
Őrizgetik lakat alatt.
Ha most beleugorhatnék,
Héthatáron átszaladnék.
Az ősember barlangja
Ősember barlangban jártam,
Különös rajzokat láttam.
Egy ősember üldözi a vadat,
S elejtette a vadbivalyt.
Felmerült bennem egy kérdés,
Nehéz lehetett ősemberként?
A tudósok rég rájöttek,
Nehéz volt ezeknek az embereknek.
Csak vadásztak reggel, este,
És bogyókat gyűjtögettek.
Este mikor elfáradtak,
A barlangban megpihentek.
Benedek Virág
(Szajol)
Régen a faluban
Öreg búbos kemence,
Kiscipócska sült benne,
Nagyanyóka dagasztotta,
Unokája falatozta.
Tiszta szoba fa tékája,
Benne volt a Biibliája,
Esténként ezt olvasgatta,
Unokáit tanítgatta.
Udvarban galambdúc állt,
Ott turbékolt sok galamb pár,
Tojásait költögette,
Fiókáit nevelgette.
Kolomp szállt az esti csendben,
Marhacsorda vonult rendben.
Gulyás legény terelgette,
Mi a dolga jól értette.
Éj borult már a falura,
Nagyanyóka gyertyát gyújtja,
S kedves, régi teknőjében,
Holnap is cipós süt mint régen.
Nyitrai Barbara
(Vizsoly)
A múlt üzenete
„Ülj le mellém, halld keserűségem,
Fohászomban Te leszel a segítségem.
Együtt kérjük Isten közbenjárását,
Írjuk meg közösen Nemzetünk Imáját.”
A pislákoló gyertyalángnál papír kezemben,
aranymintás tintatartóba mártom ecsetem.
összeráncolja gondterhelt homlokát,
„ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!” – így kiált.
Rámosolyogtam a híres költőre,
akinek szeme könnyel volt tele.
Tudta, hogy a kétségbeesett nemzet
hit és ima nélkül bármikor elveszhet.
Csótai Zsófia
(Miskolc)
Beszél a múlt…
Jó emberek éltek hajdan,
segítettek jóban – rosszban.
Ha esténként összeültek,
Hosszú meséket költöttek.
Mesék szálltak, szájrul-szájra
Nagyszülőkről ifjúságra.
Ma is élnek minden szívben
Régi idők örökében vagy emlékében.
Mesél a múlt…
Tájak, házak, emlékek,
templomtorony, sövények.
Mesél a múlt,
ha kérdezed.
Nyisd ki szemed, tárd ki szíved,
hadd jöjjenek az emlékek,
mesél a múlt ha kérdezed.